Ahogy a legutóbbi posztnál, úgy most sem áruljuk el a végeredményt. Direkt ilyen későre hagytuk az írást, hogy aki nézni akarja az ismétlést, hagy szurkoljon nyugodtan.
Aki mindezt a Philadelphia Flyersért tette, sajnos már tudja, hogy hiába való volt. A csapat tényleg ereje és tudása felett teljesített. Ebben a szezonban ennyire futotta. A Chicago Blackhawks Patrick Kane a hosszabbítás ötödik percében lőtt, egészen fura góljával megnyerte a meccset és 1961 után a Stanley-kupát is.
Sportszerűen gratulálni kell az ellenfélnek és azt is talán elismerni, hogy nem érdemtelenül lettek első. A Blackhawks évek óta tudatos játékospolitikát folytat. A korábbi suzezonokban mutatott gyenge teljesítmények miatt az utóbbi években rendre ők választhattak az első kör legelején a draftokon. Olyan játékosokat szereztem meg, mint Jonathan Toews, Patrick Kane. És igazolni is jól tudtak. Jött Andrew Ladd Carolinából, Marian Hossa két elbukott döntő után Detroitból, Antti Niemi, aki hat év után először tudott 16 meccset nyerni a playoffban. Vagy az egykori philadelphiai Patrick Sharp.
Szomorkodni kár. Tanulságnak néhány tény. A döntpőben egyetlen második harmadot sem tudott megnyerni a Flyers. Játékos anyagban, de legfőképp a kapusposzton jobb volt az ellenfél. Sajnos sem Leighton, sem pedig Boucher (már, amikor játszott) képtelen volt felvenni a versenyt. Érdemes azt is megnézni, milyen góllal dőlt el a Stanley-kupa. Érezhetően, a Chicago ellen a bravúr is kevés lett volna, valami több, valami plusz kellett volna a legjobbjainktól, de amikor muszáj lett volna a védelem csődöt mondott. Csatáraink közül egyedül Danny Briere mutatta meg, miért is keres annyit, amennyit.
A keserűség hangjai ezek, mert bár a Chicago szakította meg az NHL leghosszabb sorozatát, ami egy gárda két bajnoki címe között eltelt, a Flyers is régen nyert már, 35 éve várnak a Broad Street Bullies rajongói egy sikerre.
De mielőtt még bárki is apátiába esne, ne feledkezzünk meg fontos tényekről. Ezek:
1.) Az utolsó pillanatban sikerült csak kiharcolni a továbbjutás. Ugye senki sem felejti a New York Rangers elleni meccsen, szétlövésből.
2.) Tizenhárom év után nyertük meg a Keleti Konferenciát.
3.) Kivertük az Ilja Kovalcsukkal bajnoki álmokat dédelgető Nerw Jerseyt
4.) Történelmet írtunk azzal, hogy 0-3-ról megfordítottuk a Boston elleni párharcot.
5.) A szezon döntő részében félig egészséges játékosokkal kellett a jégre lépni.
Összefoglalva, szerintem nem veszítettünk, csak a döntő párharcban nem voltunk már elegek. A Chicago jobb csapat most. Ezt be is bizonyította, de az az 1 020 699 szurkoló nem véletlenül látogatott ki a szezon során a Wachoviába. Ez a szám franchise-rekord is, soha ennyien nem voltak még kiváncsiák a Flyersre.
Most nem sikerült. Jövőre talán. Az elmúlt három évben kétszer játszottunk konferenciadöntőt. 2008-ban a Pingvinek elvitték, idén senkinek sem sikerült.
Erre legyünk büszkék.
Szép Volt Fiúk
Let’s go Flyers
A következő napokban értékelni fogunk mindent és mindenkit, több posztban is megemlékezünk a szezonról, illetve azokról, akik kiharcolták ezt a szép sikert.
